fadzsi

Posted: 2014/06/18 in Cérnagyár

Az a baj a fagyival, hogy jó. És visszanyal néha.

Szervezünk egy HR-fagyi szerű kis rendezvényt. Nem akarok kisegér lenni abban a műhelyben, ahol meghívást kap valamelyik nagypofájú fiúkolléga. Bár érdemes volna hallani a poénokat. Minden lány szeretné tudni, mit gondolnak róla a fiúkollégák. De lehet, hogy én nem…

a folyadékpótlásról

Posted: 2014/06/09 in ego

- Mit iszol ilyenkor?
- Citromos sós vizet repcemézzel.

- Mennyi sót teszel egy literbe? Szívemre venném, ha nem lenne elég szar íze…

(Sent from my iWhatever)

van ennek értelme?

Posted: 2014/06/07 in Ultrabalaton

Néha nagyon ideges leszek, amikor az ultrafutásról beszélgetek valakivel, és nem a számomra komfortos, vagyis az énxxx véleményemmel azonos állásponton van. Nem kell ezt cizellálni, ugye? Erőss Zsolt-kérdéskör, miért mászott fel, miért nem jött le, miért vitte fel a srácot, miért őt, satöbbi, hagyjuk is. Ha az ember rajong egy sportért, nehezen érti, ha nem értik, akkor is, ha ő maga sem érti. Érted?

Én a “Van ennek értelme?” kérdésen akkor léptem túl, amikor “testközelből” találkoztam néhány ultrafutóval.
A mérhetetlen szerénységük, a táv iránti alázatuk, a saját testük teherbírásába vetett hitük alapjaiban megrázta a kitartásról és a célokról kialakult képemet. És azt is elmesélem, hogy pontosan miért. Mert a legtöbbjük szemében a kezdők 0-5 kilométere pontosan a helyén van értékelve. Pontosan tudják, hogy mit jelent nulláról egyre jutni, pontosan tudják, hogy amikor az én 5 km-es szorongásomról beszélek, az nekem nem apróbb szorongás az ő 212, 285, 100, 60, 42, 21, 10 és a nagyon rég elfelejtett 5 kilométeres szorongásuktól. Csak máshol vagyunk, ennyi az egész. De a legtöbbjük ezt nem felejti el, és el is ismeri.

Nem értjük, nem értjük és nem értjük, miért – ebből a kérdésből hatkötetest lehetne írni.
Érti valaki azt, hogy amikor szó van 212 km-ről, és az utolsó napon kiderül, hogy löszfalcsúszás vagy bármi egyéb miatt sajnos hosszabb az útvonal – átlag 1000 méterrel, ami látszólag nem távolság, ha összehasonlítod -, van, aki teljesen tönkremegy fejben?

Érti valaki azt, hogy nekiindul egy versenynek, ahol már járt, és tudja, hogy lesz hegy, lesznek kóbor kutyák, dögkutak mellett kell elfutnia 70 fokos aszfalton, 41 fokos külső hőmérséklet mellett, és nem az jár a fejében, hogy még 284 km van előtte? És 160-nál a “Mi a faszt keresek én itt?” kérdés után egy órával már azon gőzöl, hogy mi lesz jövőre, amikor ismét nekimegy…

Ezt már érti mindenki: “Pontosan tudom, hogy min kell változtatnom a felkészülésemben jövőre. Jövőre megcsinálom. Mert nekem mennem kell…” És ezt is: “De az enyém. Senki se veheti el tőlem. “.

A bejövő ingerek egyelőre feldolgozás alatt állnak. Sok minden történt, rossz, kellemes, jó, csoda, kb ez lesz a sorrend isvigyázat az események felsorolásában. Pillanatnyilag összefolyik az egész, de néhány nap és feldolgozom, majd mesélni kezdek. Lehet, hogy szilánkok lesznek már megint.
Elöljáróban: fültövön kúrt a bicikli kormánya (a bringaracken volt már a kocsira szerelve, nem vagyok fogyi!)
Minden izmom fáj a szokatlanul sok bringázástól, viszont a rizikófaktor, az achillesem nem baszgat jobban, mint egy edzés után szokott, és most erős pb-t futottam, szóval meghúztam, ahogy tudtam.
Addig olvasd el ezt.

Verseny

Posted: 2014/05/27 in ego

A nap Ultrabalaton-szurkolója: “Tudod, hogy ott vagyok a pálya szélén, ugye?” Hát igen. Ez a mondat nekem ma minden hajránál többet jelentett.
De azt sem mondta még senki, hogy “Ésszel csináljad!”, ezt is anyám mondta 12 éves koromban utoljára. Úgyhogy köszönöm.

(Kibaszott egy futóverseny ez, katarzisos.)

a szexről

Posted: 2014/05/25 in beszélgetéseink

- A május a maszturbálás hónapja.
- Az a baj, hogy az április is az volt.

a világháló áldásairól

Posted: 2014/05/21 in ego

“Jó dolog a Google. Képzeld el, hogy itt ülünk 40 évvel ezelőtt, és senki nem beszél dánul!”